Egy Pinty a látószögembe ugrott,

     És inspirált a parányi termete,

        Hogy lerajzoljam, amit sugallt,

        Mint a természet bámulatos ereje. 

         Nem kell egy az egybe kimondani,

         Ami a fejünkben véletlen leképződik,

        Néha jó lenne csak nézni, érzékelni

         A madárkát, ahogy nesztelen tevékenykedik  

Mert ő elhiszi, hogy úgy szép a lét,

    Ahogy neki váltakozóan megadatott

Sokat kutatva csillapítsa éhét,

    A fákról, amit neki az ember meghagyott. 

Kész túléléstan ahogy megnyilvánul,

Csoda-éneklő színfolt a közelünkben,

Bujkálva-létezve ójkor élénk tárul,

Félő, örülő testbeszéde, rebbenésekben. 

Látva őt, őrizhetnénk az értelmet,

A világunk hullámzó elmúlása közepet’

Mert ahogy ő fürkészőn reánk néz-ett,

Az kedvességet, összetett erőt közvetít.