Egy dátum, amikor a barikádos föld,
Gyorsabban forog, mint ezer másikon,
Feszültségskkel telítődik a szikrázó hold;
Egy zsarnokság elbotlott az indulatokon.
Történelmi, tépett zászló vibrál előttünk,
Reá a vércseppek visszazáporoztak,
És ilyen ereklye zászló lobog bennünk,
Eszmék, lázító igazságok euforizálnak.
Öntudatra fegyverek, forrongó versek,
Harangok hangjai, megrázóan ébresztettek,
Még mindig a cserzett, hősi arcok kísérnek,
Csak azóta a régi győzelmek elvesztek.
Bezárnak véres dátumok, tanulságok,
Önmagunk végzete, hogy megosztva,
Későn ébredünk, és ádázan valakik,
Vagy önmagunk ellenségei vagyunk.
Hallgatni megtanultunk, megadással
Várunk, bár sokan torokszorítóan tudjuk,
Cserbehagyással, közömbös önkíméléssel,
„Apró” árulással, magyarságunkat eláruljuk.
Pedig egyszer, e’napon együtt énekelve,
Monarchiát rengető, izzó dalt zengtünk,
A jövőt kibontakoztatva, építve-áttervezve,
Magyar hon-védőkként elszántan küzdöttünk.
|