Ősz van,
vörös-aranyba borult az erdő
a fákrol, hullanak a levelek.
Egy messzi tisztáson
sétálni lenne jó...
Elszállt a forró nyár,
s vele lanyhúl ifjúságom .
Sétálok már az avaron,
s elmerengek a elmúláson.
Távolban sürű felhők tűnnek fel
a sötétedő égbolton.
Közeleg a tél.
Dideregve vár magányom
Ki tudja, lesz még kikelet?
|