<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[lélekvándor]]></title><description><![CDATA[A Megfigyelő értelmes lény adja meg az értelmét az Univerzumnak, másként a teremtés, vagy akár az örökkévalóság egy fabatkát sem ér...]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/lelekvandor/image/1744118946.jpg</url><title><![CDATA[lélekvándor]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Éva ébredése a Paradicsomban]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586830&amp;nid=6626161</link><pubDate>2015-10-11 20:17:18</pubDate><author><![CDATA[*pitakor]]></author><description><![CDATA[
	Egy érdekes verzió szerint az Úr
]]></description><encoded><![CDATA[
	Egy érdekes verzió szerint Évát teremtette az Úr előbb, abból a megfontolásból, hogy hátha a teremtménye nem fog unatkozni, mint a &#8222;Teremtő&#8221;.

	Éva üldögél a az almafa alatt, mivel csak egyedül volt, néha csak az Úrral tudott értekezni. Figyelmezteti az Úr: -Éva te ne légy olyan mohó, becsüld meg az almafa terméseit, osztd be és légy türelemmel, mire elfogy az utolsó alma, megteremtem neked a Férfit! Mi az a férfi, gondolkodott Éva, vajon ehető? &#8211;finomabb mint az alma?, - elűzi e az unalmamat?

	Telnek a napok, Éva már unalmában is almát eszik, mindig csak a legszebbeket szakítja le. Rohamosan fogynak az almák a fa nem képes újratermelni, gyümölcseit. De Éva nem törődik az almákkal, már passzióból is eszi, sőt, beleharap, eldobja, belé is rúg. Egy nap rosszallóan megszólal az Úr! Éva! &#8211; te mit teszel, ha elfogy az alma, miért nem fogyasztod a rondábbakat is? Hagyod elrothadni őket? Éva nevet és tovább eszegeti a szebbnél szebb almákat, csak a legszebbeket. Telnek a napok, s az ama fogytán, már csak egy alma maradt, egy ronda fonnyadt, amelyik már reggelre le is pottyant a fáról. Éva nézegeti, nem fűlik hozzá a foga, eltelik egy nap, mérgelődik, de az Úr meg se szólal. Éva egyre éhesebb, kerülgeti az utolsó almát, dacból alszik egyet rá. Másnapra még éhesebb lett, kezébe veszi az almát, nézegeti, s egyre jobban tetszik neki. Végül beleharap, meglepően zamatosnak találja a belül egészséges almát. Mivel csak egy almája volt, most jobban ügyelt rá, lassan ízlelgette, kóstolgatta, eszegette, mígnem már csak a torzsálya maradt. De mivel éhes volt, hát azt is tovább ette, eddig soha sem figyelt fel, hogy az almának is van magja. Kíváncsiságból abba is beleharapott, furcsa kesernyés-édeskés különleges ízet észlelt. Kellemes jóllakottság és elégedettség öntötte el. Eszébe jutott az úr ígérete, hogy társat teremt neki. 

	De a társ sehol, az Úr már nem szólt többé. 

	Így Éva elbúcsúzott az életet adó fától, és útnak indult, hogy megkeresse az őt védelmező Férfit!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Élmény? fürdő?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586683&amp;nid=4917512</link><pubDate>2009-02-28 15:47:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[&#160;]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
Ki-ki elmegy pancsikolni
Fürödni vágyik az ember.
El is megy a termálba,
Testének megadja ami jár.
&#160;
Csontjaidat egyengetni,
Izmaidat kenegetni,
Szerveidet rezegtetni
Bőrödet is masszírozni.
&#160;
Kis medencéből át a nagyba,
Férfi vendég Nőjét tolatja,
Kinek csomagja van, úsztatja,
Kinek nincsen, magát vontatja.
&#160;
Ott egy fiú a párját vezeti,
Szerelemtől majd eszét veszti.
Amott egy pasi csomagját kezeli,
Egymásba fonódva a vizet élvezi.
&#160;
A csomag tömege itt nem számít
Archimédesz szerint felszállít,
Nagy tömegű nő büszke magára,
Mivel itt súlya lesz, mint a párna.
&#160;
Sovány kislány ő izgága
Pasija rá szinte felmászna.
Buzog a jó víz, tőle gerjed
Érzelmeik testükben terjed.
&#160;
Termálvízben kellemesebb
Ha buzog a víz hevesen.
Masszírozza kezed-lábad,
Egyengeti hasad-hátad.
&#160;
Egyre gyűl már az élmény 
Gőzöl a víz, mint a kémény
Mindnyájunknak jó ez,
Gyógyuljunk mi de jó lesz.
&#160;
Eljövünk majd máskor is
Együtt lubickolni százszor is.
Elázunk mi kívül-belül,
Erre a pénz is előkerül.
&#160;
Ilyen ez az élmény-fürdő!]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A szavakon innen]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586683&amp;nid=4869003</link><pubDate>2009-01-29 11:04:59</pubDate><author><![CDATA[pitakor]]></author><description><![CDATA[
	
		&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Teremtőm, eljöttél hozzám

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Kerestelek mint ismeretlent

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Eddig mint tévelygő ember

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A szavak varázsában éltem.

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Írkáltam én is mindenkinek

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Buzgósággal kevés eredménnyel,

	&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Talán magamhoz is kéne szólnom

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Örvendezve lelki nyugalommal.

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Olvastam én sokat és sokfélét

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mindig csak másokat csodálva

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Tanultam sokat, bár nem eleget

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hátha egyszer hasznomra válna.

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A szavakon túl sok az ámítás

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Érzéshalmazból feltör a sugallat

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A szavakon innen csak a számítás

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Biztosnak tűnő élet sehol sincsen.

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Ne keresd az elképzeld kincsed

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mert a szavakon túl se találod meg,

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mivel totál hiteles sehol sincsen

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Szavakon innen hitelesebb minden.

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; *
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Magnóliák]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586683&amp;nid=4834718</link><pubDate>2009-01-07 12:47:31</pubDate><author><![CDATA[pitakor]]></author><description><![CDATA[&#160;
Szellő hozza hozzám sejtelmes illatát
&#160;]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
Szellő hozza hozzám
sejtelmes illatát
érzem, amint áthat
s eszembe jut,
Te különleges vagy
mint egy Nő
Csodálatosan lágy
légiesen érzéki. 
Szirmaid mint
az Ő vonzó ajkai,
bársonyos, 
mint selymes bőre 
érintésed izgató
s oly kellemes.
Pasztell színeiddel
leszel változatos,
Tulipánfa, 
Te káprázatos!
Megérintenélek, 
már hullnak szirmaid
Mielőtt még
beléd szeretnék,
vigyáznom kell,
nehogy elveszítselek.
Feltámad a szél,
elfújja szirmait
mint egy titokzatos
szerelem véget ér,
marad az emlék
Te a szívemben élsz,
magányomban előveszlek
s újra velem kélsz.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[BOZON - FERMION]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22890688&amp;nid=4218897</link><pubDate>2008-02-27 20:46:34</pubDate><author><![CDATA[pitakor]]></author><description><![CDATA[versike az elemi részecskékről]]></description><encoded><![CDATA[Azonos állapotba törekvő
Bozon nyalábba vonzza őket,
Tömörülnek, sűrűsödnek
Mint a bozonkondenzáció.
&#160;
Testvérkéit magához szippantja
Felgyorsulva befogja és elnyeli
Mint fekete lyuk a végtelen térben
A Bozon kósza rokonait is gerjeszti.
&#160;
Többen együtt szupersűrűek lesznek
Erősek mint Szanádhi isteni állapota
Ilyenkor a Lélek is mint szupravezető
Legyőzhetetlen aurája erősen megnő.
&#160;
Fermionok rohannak egymás felé
Szépen párokba rendeződnek
Spinjeiket ellentett pörgetik
Kifelé mint Bozon viselkedik.
&#160;
Ketten együtt mégis könnyebb
Férfi és Nő egy erős kötelék
Mint Yin -Yang különböző
De mégis hasonlóan fenség.
&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[AZ UNIVERZUM AKARATA]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586830&amp;nid=4214510</link><pubDate>2008-02-25 21:51:34</pubDate><author><![CDATA[pitakor]]></author><description><![CDATA[gondolatok az ezredfordulón]]></description><encoded><![CDATA[Elgondolkodtál-e azon, mi az értelme az Élet-nek, a bennünket körülölelő világnak?
Kevesen teszik ezt meg ebben a rohanó világunkban. Az évezred küszöbén számot kell vetnünk magunkban az élet nagy kérdéseiről s a &#8216;&#8217;-hogyan tovább?&#8217;&#8217; -ról is.
Mindég a gyökerekből kell kiindulni, számunkra ez az eredetünket jelenti: őseinket, anyáinkat, apáinkat, az anyaföldet, melyen nemzetünk él, majd élő bolygónkat, a Földanyát s tágabb értelemben a fejlődő Univerzumot. A természet és a világegyetem fejlődési iránya, szerveződési formája adta meg a lehetőséget az élet kialakulásához, amikor a látszólag élettelen anyagból előhívta az organikus világot, amelyik ezután kigyújtotta az emberi tudatot. A tudat és a Lélek drámai változásokat hozott, ezek számunkra határterületek a tudományágak között. A tudomány hallgat a genezis legszembetűnőbb cselekedeteiről, s kifelejti a mindent összetartó Erőt. Az Univerzum eredetét vagy csak materialista módon, vagy ateista módon magyarázza, ez már nem elegendő. Mindent a Kolumbusz tojásával akarnak cáfolni, mi volt előbb Isten vagy a Világegyetem, na és mi volt Isten előtt? Mivel az Ember véges életű és nem tudja felfogni sem azt, hogy végtelen, sem azt, hogy örök, innen ered a kételkedő természetünk, ezért fejlettségi fokunk még csak a kezdetén jár! Mindnyájan megfeledkezünk arról, vagy nem tudjuk értelmezni, minden hit, vallás leglényegesebb közös tanítását, hogy &#8222;-Ti az én gyermekeim vagytok..&#8221; Ha felismerjük azt, hogy ez azt jelenti, mi részei vagyunk Istennek, amelyik nem más mint a Világegyetem a teljes Anyagával, Energiáival, s ez át van hatva a Lélekkel amelyik az összetartó erőt, és a fejlődés irányát határozza meg, akkor meg is találtuk a &#8222;Nagy egyesített elmélet&#8221; alapját. Ez kell, hogy legyen az alapja a tudósok és filozófusok által keresett egyesített elméleteknek. 
Mindenki saját értelmi szintjén felfoghatja, hogy a természetet a tetteiből, eseményeiből lehet megismerni, beláthatjuk, hogy csodálatos képet alkothatunk az Univerzum akaratáról. Ez nem más, mint a fejlődés az egyszerűbből a magasabbrendűség felé ez adja meg azt az irányt is, amelyiket nekünk szigorúan be kell tartanunk, másképp mi itt e bolygón elpusztulunk. Az élet, ha rejtve is de jelen van a világegyetemben, másutt is és nélkülünk is létezni fog. Ha elpusztítjuk magunkat azzal, hogy elszakadunk a természettől, elveszítjük a lehetőségét annak, hogy velünk együtt fejlődjön a világ egyre magasabb szintek felé. Az Emberiség számára a legnagyobb csoda a tudat és az öntudat szinte ugrásszerű megjelenése, ezekkel együtt a lélek fejlődése fogja hozni a következő ugrást. Csak akkor nem fajzunk el a természettől és megtartjuk az Univerzum fejlődési irányát, ekkor megérjük az élet, az értelem, az érzések kiteljesedésének gyümölcsét. Mindezek által az embernek küldetése is van, ami nem a természet leigázásában és kiszipolyozásában áll. Nem az önző érdekek, anyagias világszemlélet kell vezéreljen.&#160; Mindnyájan az élet oldalára való állásunkkal, meg az élettelen élővé tételével tudjuk fajtánkat kiterjeszteni a Kozmosz más térségeibe is. A XXI. században az Emberiség egységes társadalmi és öntudati formájára lesz szükség. Csak ez az egy helyes út létezik, amelyet az Univerzum akarata határozott meg.&#160;&#160;&#160;&#160; ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ellenpólusok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22890688&amp;nid=4095541</link><pubDate>2008-01-07 20:47:42</pubDate><author><![CDATA[pitakor]]></author><description><![CDATA[A végtelenhez mérve ...]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; &#160;&#160;*
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A Végtelenhez mérve nem is létezünk,
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; &#160;A Csillagévek óráin pereg az életünk.
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Az ember Önmagában semmit sem ér,
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ha nincs kit szeretnünk, elsodor a szél.
&#160;
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; &#160;* *
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A Végtelen bennünk van, tehát létezünk,
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Csillagéveken át örökké vándorlunk
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Az ember lelke mindennél többet ér,
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Így bennünket el nem sodor a csillagszél !
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; * * *]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Lélekharang]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586683&amp;nid=3732497</link><pubDate>2007-08-31 19:45:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Távoli messzeségből Halkan szól egy hang,
]]></description><encoded><![CDATA[
Távoli messzeségből
Halkan szól egy hang,
Szellő hozza le az Égből
Talán ez egy harang?
&nbsp;
Fel-fel erősödve közelít
Dallamosan zeng hangja bódít
Hallgatom én eltűnődve,
Visszhangja fülembe cseng.
&nbsp;
Gondolatim tétova szárnyalnak
Dallamos rezgések meg is hatnak,
Nyílik már a szívem kapuja
Boldoggá tesz lelkem harangja.
&nbsp;
Rezgések közeledve megérint
Belső világom már valóra térít,
Álmaimból ébredve csodás e hang
Lélekvirágom lett a Lélekharang.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A HARÁCSOLÁS BUMERÁNGJA]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586830&amp;nid=3732251</link><pubDate>2007-08-31 18:56:11</pubDate><author><![CDATA[pitakor]]></author><description><![CDATA[Aggodalmas gondolatok]]></description><encoded><![CDATA[A birtoklási vágy, a tulajdonszerzés, a tartalékolási hajlam szinte ősidők óta benne volt az emberi lényben. Ahogy fejlődtünk a megszerzési eszközeink és felhalmozási stílusaink is egyre, bővültek. Minél okosabbak lettünk, annál csalafintább, agyafúrtabb módszerekkel fosztjuk ki a környezetünket és egymást is. A fölösleges felhalmozást nevezzük harácsolásnak is. Mit gondoltok, honnan erednek ezek a javak? Senki sem tagadhatja, hogy minden közvetlenül, vagy közvetve a természettől. Földünktől származik minden jó, a mi szülőanyánktól, mely életet adott nekünk, melynek emlőit jelenleg is egyre mohóbban szívjuk.
Ezt a csodálatos biodiverszitásu bioszférát sebezzük napról-napra, vesszük el tőle az energiákat, szűkítjük be az élettereket, s köszönetképp még be is szennyezzük, egyensúlyát felborítjuk! Szűk társadalmi rétegek, monopolizáló csoportok, egyének kezébe kerül egyre nagyobb eszköz és értéktartalék. Ők a rövidtávon gondolkodók, felelőtlenül gazdálkodnak szűnni nem akaró étvágyukkal, felélik az Emberiség jövőjét. 
Azt mondják, hogy a kábítószerek a legveszélyesebbek az emberek számára, de állítom, hogy ennél még veszélyesebb a harácsolási mánia. Akár csak a kábítósok, ők sem tudnak lemondani az értékszerzésről, nincs jövőképük, nem tudnak közösségekben gondolkodni, veszélybe sodorják az egész emberiség létét ezen a pusztulásnak indult bolygón. Ha tudatában lenne mindenki Földünk méreteihez képest mennyire vékony ez a bioszféra, s mennyire sebezhető, akkor talán másképp viselkednének Ösanyánkkal szemben. A mi Gályánk végveszélyben van, sajnos különböző mértékben mindnyájan bűnösek vagyunk benne, mert eltűrjük, megengedjük a féktelen harácsolást. Amit a Földanya kialakított évmilliárdok alatt nincsen jogunkban hirtelen felélni, s mérgező szeméthegyekké átalakítani. A legrosszabb pedig az, amikor egyesek isteneket játszanak, mi ugyan birtokoljuk a természetet, de mégsem leszünk annak urai.&#160; 
Minden jel arra mutat, hogy közeleg a természet bosszúja, évmilliós egyensúlyát felborítván visszaüt a &#8222;harácsolás bumerángja&#8221;! Így leszünk majd saját kapzsiságunk áldozatai. Nem kell atomháború, biológiai fegyverek, genetikai manipuláció ahhoz, hogy a rövidke emberiség történelme véget érjen. Csak az atmoszféra és a bioszféra egyensúlyi állapota kell, kibillenjen s elkezdődik &#8222;a nagy lavina&#8221;. Az utolsó órában vagyunk, ebben az évtizedben fog eldőlni az Emberiség jövője. A bioszférának nincs szüksége ránk, jobban megvan nélkülünk is, de ez fordítva már nem igaz.
Emberi fajtánk csak úgy maradhat fenn, ha visszatérünk a természethez, s újra megtanulunk azzal együtt harmóniában élni, tisztelni s újra, felnőni Gályához, amíg nem késő!
&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A csodagyertya]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=22586830&amp;nid=3683931</link><pubDate>2007-08-20 11:20:45</pubDate><author><![CDATA[Kuhn Katalin]]></author><description><![CDATA[&#160;]]></description><encoded><![CDATA[&#160;

Memike tanította nekünk, hogy az életünk tele van csodákkal, csak sokszor nem vesszük észre, vagy nem figyelünk oda kellőképpen és elmegyünk mellettük&#8230;
Ez is egy ilyen kis csoda volt, amit a temetőben a fejfája előtt éltem meg, néhány nappal ezelőtt, mikor szokásom szerint mentem újragyújtani a meg megmaradt kis csonk gyertyát, hogy közben emlékeimben vele legyek, beszélgessek hozzá, mint mindig, amikor kimegyek hozzá. 
Dél felé járt az idő, mikor kiértem, leültem a fejfa mögé és meggyújtottam a két gyertyacsonkot, ami még maradt, közben elmondtam az imádságom és néztem szomorúan, amint ég a két gyertya lángja .
Az egyik nemsokára el is égett, elaludt a láng, míg a mellette lévő még égett ... arra gondoltam, hogy az ember élete is egy ilyen kis láng, ami egyszer kialszik sokszor váratlanul, mikor nem számítanák rá.
A másik kis láng még égett és csak néztem, hogyan fogy el... lassan, már alig volt viasz a kanóc körül de védtem a szélfuvallattól, hogy minél tovább égjen.
Többször úgy tűnt már-már elalszik, de mégse... égett hősiesen tovább, pedig már úgy tűnt, a kanóc üresen áll viasz nélkül és mégis ég. Az jutott eszembe, hogy a drága Édesanyánk szeretete is még halála után is körülöttünk van, ég,&#160; melegít, világit, pedig a teste már régen kihűlt ... így a gyertya lángja is túlélte a testet, égett így hihetetlenül sokáig. Néztem az órát és már eltelt egy óra is mióta kiértem és még most sem aludt el. Gondolatban Memikével beszélgettem, aki azt sugallta, hogy Ő örökkön örökké velem- velünk lesz, még ha nem is fizikailag de a szellemi síkon. Erre felálltam és gondoltam mire elindulok kialszik a lángocska, kihúztam közben pár gazt elrendeztem a virágokat a vázában, még álldogáltam egy kicsit, de a gyertya csak nem aludt el. Így hát azzal a gondolattal, hogy örökké ég, mint Memike szerető szíve, elbúcsúztam Tőle megköszönve minden&#160; jót,&#160; amit Tőle kaptam-kaptunk.&#160; 
Béke poraira! A gyertya még sokáig éghetett...

&#160;]]></encoded></item></channel></rss>
