Porcelánbabám
2007.08.31. 18:40
Karácsonyi történet a porcelán és a kaucsukbabáról
Három éves voltam, amikor édesanyám elvitt Miskolcra, egy rokoni látogatásra. Akkor egy játéküzlet kirakatában megláttam egy gyönyörű szőke hajú alvóbabát. Attól kezdve mindig erről a babacsodáról álmodoztam. Levelet is írtam a Jézuskának, minden karácsony előtt, de egyik karácsony múlott a másik után és az oly nagyon álmodott baba csak nem került elő.
Egy kis falucskában Ondon laktunk akkor és nagyon szegények voltunk. Mégis kilenc éves koromban megérhettem a vágyva várt csodát.
Karácsony szent estélyén, amikor megszólalt a hívogató csengettyű, édesanyám ajkán bájos sokat sejtető mosolyával bekísért szobácskánkba. Megpillantottam a szépen feldíszített fenyőfát és rögtön felfedeztem az ismerős dobozt. Már a nem is remélt látvány, váratlan örömétől magamon kívül rohantam a dobozhoz. Izgatottan bontottam ki és igencsak megdobbant a szívem, amikor a karjaimba emeltem és gyönyörködve néztem a rózsaszínű fodrok között pompázó babát. De túláradó örömöm indulatával, nem lefektetve, hanem állva akartam átölelni, hogy fölnyíló kék szemeit is láthassam. Egy pillanat múlva a hírtelen elhibázott mozdulat után az én szépséges alvóbabám darabokban hevert a földön. A nagy boldogság egy perc alatt bánattá változott. Zokogva szedegetni kezdtem a porcelán darabokat. Sajnos 1939-ben nem tudtam, hogy még porcelánból készültek a babák. Szüleim is rémülettel nézték a széttört keservesen megszerzett egyetlen ajándékot, a drága babát. Édesanyám vigasztalni próbált, majd egy kis idő után kezembe nyomta a meséskönyvet és így szólt:
-Ezt olvasd Katókám amíg visszajövök Esztike nénitől, ne félj sietek vissza hozzád.
Apukával és a mesekönyvvel hamar eltelt az idő, nemsokára édesanyám megjött s egy kis csomagocskát nyomott a kezembe.
-Erzsike néni küldi ezt neked és azt üzeni, hogy egy csöppet se búsulj az alvóbabád után mert azzal úgysem tudtál volna játszani mert a porcelán baba csak dísznek jó!
A piros selyemszalaggal átkötött csomagot kezdtem bontogatni, több papírba volt csomagolva, egyre nagyobb kíváncsisággal bontottam fel. Végre egy kis meztelen kaucsuk baba került elő belőle. Hát ilyen pici babácskának még nem örült senki se a világon, mint én. Édesanyám rózsaszínű selyem darabokat vett elő és szép fodros ruhácskát varrtunk neki. Miután kész lett felültettem a fenyőfa ágára, ahol úgy pompázott, mint egy kis angyal. Később nevet is adtam neki, ő lett Pipi játékaim főszereplője. Hála költői lelkű Esztike néninek, aki a kerti munkái mellett még verseket is írt, talán nem is tudta milyen nagy örömet szerzett nekem ezzel a kicsi kaucsuk babával.
Így gyermekéveim legizgalmasabb de legszebb karácsonyi ajándéka lett az enyém.
Gyermekkorom szívmelegítő emlékei ezer szállal fűznek engem, Sátoraljaújhelyhez, ahol születtem, Miskolchoz, ahol szeretett rokonaink éltek, Szerencshez, Mádhoz a Zemplémi tájakhoz, ahol gyermekéveimet éltem.
Temesvár, 2002.November Írta: Ragozsán Katalin
|