lélekvándor

"Kezet csak megfogni szabad, Elveszíteni vétek, Ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot." -Albert Camus-

 
M E N Ű
 
Imáim
 
V E R S E I M
 
ÓDÁIM
 
Irományaim
 
Fontos irományok
 
LÉLEKKRISTÁLY
 
CSAKRASZIKLÁK
 
Szeretfürdőben
 
Átvett irományok
 
Barátaim versei
 
Hazafias
 
Magyarságtudat
 
Egészségünkért
 
Paradoxonok

2001 - A LEHETETLEN ÉVE

PARADOXON: feloldhatatlan ellentmondás - ellentmondó fogalmak meglepô hatású egyesítése. Pl. Arisztotelész tétele: "Akinek sok barátja van, annak egy sincs" - logikátlannak tûnik, mivel a második mondat ugyanazzal a szóval tagad egy összefüggést, amellyel az elsôt állította. Csakhogy a szavaknak több jelentésük van és a paradoxon arra kényszerít, hogy válogassunk közöttük. Gyakori a paradoxon az erôs érzelmeket közlô, szerelmi vagy vallásos-misztikus lírában: "Ha nem ejtesz fogságba, sosem leszek szabad" (John Donne)
KIERKEGAARD ÉS ÁBRAHÁM, avagy a hit paradoxona. A Félelem és reszketés témája az "etikum teleologikus felfüggesztése", a hit paradoxona, az etikai stádiumból a vallásosba való átmenet. A vallásos stádiumban az egyén rájön arra - félelemmel és reszketéssel, - hogy minden választása önkényes, hogy választania kell, szabadságra ítéltetett - élve a Sartre-i kifejezéssel -, segítségre, garanciára, hogy jól választott nem számíthat. A legautentikusabb választás amit az egyén tehet az az Istenben való hit - elismerve ezzel, hogy minden választásunk végül is abszurd. Amikor az etikumban megtapasztaljuk a semmit, amikor minden más lehetôség el van zárva elôlünk, rájövünk, hogy az egyetlen megoldás a hit mozdulata, ugrása. A hit azonban paradox, minden racionalitásnak ellentmond, a hívô racionálisan felfoghatatlan ideáknak szenteli magát, az abszurd világába lép, ugrik.
A paradoxonokra többnyire úgy gondolunk, mint érdekes és élvezetes gondolati játékokra, amik azonban csak látszólagos ellentmondást jelentenek, ha valódiak, hiszen a valóságban ellentmondás nem létezhet. Így már a paradoxonokra gondolás is egyfajta paradoxont jelent (amennyiben a paradoxonok valódiságából következtetünk azok látszólagosságára) - ami viszont egy újabb paradoxon, hiszen ha paradoxonokra csak paradoxonok segítségével gondolhatunk, akkor ha az elôbb még nem gondoltunk paradoxonokra, akkor már egyáltalán nem gondolhatunk, hiszen ehhez eleve rendelkeznünk kell egy paradoxonnal.
Ha a paradoxonokban nemcsak az önmegtagadást élvezzük, ahogy mai, öntagadó korunkban divatos, hanem képesek vagyunk a paradoxonok saját belsô természetére és üzenetére figyelni, lehullhat elôttünk a paradoxonok örökre letéphetetlennek feltüntetett leple. És az önmaga farkába harapó kígyó, az ördögi körök és az önmagukat tagadó állítások csapdájából eljuthatunk a kettôs természetû, égi és földi fényben egyaránt fürdô logikai rejtélyek olyan valóságos üzenetének megértéshez, ami egyben a világ ôsteremtésének megértéséhez is közelebb vihet bennünket.
A kívülre kerülés vonzása nem arra ösztönzi a nyelvet, hogy magába szálljon: ha "a nyelv léte önmaga számára csak a beszélô eltûnésekor válik láthatóvá", a tárgyalt jelenség csakis a kívülvaló vonzásában ragadható meg, ami eluralkodik magán a nyelven is, és annak alapszabályává lesz. A kívülvaló gondolata, amennyiben egy saját törvényein kívüli létezésre ítéltetett nyelv megszólalási formájává lesz, alapvetô paradoxonból táplálkozik: a diskurzus ezek szerint "saját mozgásterét úgy alakítja ki, mint kívülvalót, amely felé, és amelyen kívül szólal meg".
Az üresség-telítettség paradoxon. A Schrödinger egyenleg kétségtelenül a valóság egy mélyebb szintjének összefüggéseire mutat rá, amit az is alátámaszt, hogy itt már a hétköznapi gondolkodás számára képtelenségnek tûnô bizonyos paradox ellentmondások feloldódnak. Példaként tekintsük az alábbi két, egymásnak ellentmondani látszó kijelentést: 1. A tömör, szilárd anyag által elfoglalt tér gyakorlatilag tejesen üres. 2. A légüres tér, vagyis a vákuum zsúfolásig telítve van anyagi részecskékkel.
Einstein a speciális relativitáselmélet megalkotása elôtt nem is ismerte a Michelson-Morley féle kísérletet, 1905-ben megjelent cikkében nem is hivatkozik rá. Önéletrajzából kiderül, hogy azt tízévnyi elmélkedés után fedezte fel egy olyan paradoxon segítségével, mely már 16 éves korában foglalkoztatta. Ez a következô volt: ha egy fénysugarat c sebességgel (a fény vákuumbeli sebessége) követünk, akkor egy térben oszcilláló, nyugalomban lévô mezôként lehetne a fénysugarat észlelni.
A Menón-paradoxon, amelyre Platón mutatott rá, a következô: "ha tudjuk egy probléma megoldását, akkor nincs probléma, ha viszont nem tudjuk a megoldást, akkor nem tudjuk, hogy mit keresünk és nem is várhatjuk el, hogy találjunk valamit." Platónnak a Menónban adott válasza szerint az ideák világára való "visszaemlékezés" segít a megoldás felkutatásában. Ezt a megfoghatatlan ideák világára emlékezést szeretné Polányi egy plauzibilisebb folyamattal felváltani a dinamikus intuíció vezérelte felfedezés segítségével "törekedhetünk a tudományos felfedezésre anélkül, hogy tudnánk mit keressünk, mivel a mélyülô összefüggés felé mutató irány megmutatja nekünk, hogy hol kezdjük, merre forduljunk és végül olyan pontra vezet, ahol megállhatunk és jogot formálhatunk a felfedezésre" […] "a tudományos problémák nem meghatározott feladatok. A tudós csak nagy vonalakban ismeri célját és a növekvô koherencia intuíciójára kell támaszkodnia, hogy elvezesse a felfedezéshez." […] "Bár egy probléma megoldása olyasmi, amivel korábban sohasem találkoztunk, a heurisztikus aktusban mégis az elveszett golyóstollhoz, vagy a jól ismert, de elfelejtett névhez hasonló szerepet játszik. Úgy keressük, mintha ott lenne, eleve adottan." […] "A kétfajta problémamegoldás, a szisztematikus és a heurisztikus különbsége abban a tényben is megjelenik, hogy míg egy szisztematikus mûvelet teljes egészében akaratlagos aktus, a heurisztikus folyamat aktív és passzív szakaszok kombinációja."
A szerzô eltûnése és a mû anyagtalanítása, a destrukció, mint teremtô princípia, mûvész-szöveg és világ-szöveg azonosítása, a keletkezés elsôdlegessége az akarással szemben, a paradoxon gondolkodási formaként és a véletlen szükségszerûségként való felértékelése, a hermeneutika elhárítása egy új hermetizmus által, a szubjektum és a történelem meghaladása – mindaz, mit Mallarmé több, mint száz évvel ezelôtt „A Könyv"-re vonatkozólag posztulált, ma a „posztmodern tudás" közkincse, és (mindenkor részleges) megerôsítésre talál úgy a „szimuláció" és az „immateriális" esztétikai teóriáiban, mint a „rhizomatikában", a „dekonstrukcionizmusban, a katasztrófateóriában" vagy az „önorganizációs tanban". Ezen szempont alapján a történelmen túli irodalom mallarmé-i terve, melynek referencia nélküli „fogalmaival" „a modern igazi kultuszát" kellett megalapoznia, új aktualitást nyer.
Láttuk az elôzô fejezetben, hogy az összes világvallás egyetértô tanítása szerint ez a cél nem más, minthogy kapcsolatot teremtsünk a jelenségek mögötti jelenléttel, azzal a céllal, hogy harmóniába jussunk az Abszolút Valósággal. Új kísérletet téve a cél elérésére, alkalmas kiindulópontul szolgálhat egy paradoxon, amely mindig nyilvánvalóvá válik az emberi természet behatóbb elemzésekor bármely korban, idôben és társadalmi miliôben. ,,Az ember belsejében háború dúl értelme és szenvedélyei közt. Ha csak értelem volna, nem volnának szenvedélyek. Ha csak szenvedélyek volnának, nem volna értelem. Mivel az emberben mindkettô megvan, nem lehet mentes a harctól, mivel nem lehet békességben az egyikkel anélkül, hogy ne harcolna a másikkal. Tehát az ember megosztott: mindig a maga ellensége''.
Egy 1995-ben készült, "Az európai paradoxon" címû tanulmány megállapította, hogy a legmagasabb szintû tudománynak nincs kapcsolata a gazdasággal. Másképpen fogalmazva, az európai tudomány a világ élén áll, ám az Egyesült Államok és Japán sokkal ügyesebben kamatoztatja az innovációt az üzleti életben. A 4. Keretprogram értékelésekor ugyancsak arra a következtetésre jutottak, hogy "a következô Keretprogramnak egyaránt kell támogatnia a tudományos kiválóságot és a társadalmi-gazdasági hasznosságot" (Davignoni jelentés, 1997). Ezen elv alapján nem támogatja az 5. Keretprogram az alapkutatást, hacsak nem kifejezetten az alábbi területekre irányul: társadalmi problémák kezelése, az európai ipar versenyképességének javítása, munkahelyteremtés, hozzájárulás az Unió irányelveinek fejlesztéséhez/megvalósításához. A legfontosabb szempont mindenekelôtt a tudományos kiválóság.
Lukács György, hogy Popper Leóról írott nekrológját parafrazáljuk, egyetlen gondolata a homogenizáció volt. A döntô szöveghely az 1911-es Hegel-jegyzetekben található: "A forma lényege éppen a paradoxon: hogy valami egységeset alkosson abból, amibôl hiányzik az egység (das Uneinige)… az út éppenséggel ez: különnemûség (a szubjektív oldalon: a szenvedés és a teremtményiség)–disszonancia (szubjektíve: a megváltás vágya és a harc a teremtményiség ellen: ellenfelet csinálni abból, akit szorongat, rögzíteni ôt, a fogalmára hozni – azaz teremtmény-voltát önmagunkon kívülre helyezni, azt ellentétként tételezni, és a legnagyobb mértékben kiélezni –, egynemûsíteni) – Forma (szubjektíve: megváltás)." A homogén antinómia: paradoxon. "Csak a szemlélt eszme ítélô ereje menti meg ôt a viszonylagosságtól… de ki ruházta fel ôt az ítélet jogával?" A paradoxon az, hogy a kritikus "önmagából teremti meg ítéletet szabó értékeit", noha "nem ô az, aki életre hívja és életre készteti ôket: az esztétika nagy értékmeghatározója, a mindig közelgô, a soha meg nem érkezett, az ítélni egyedül hivatott, ô sugalmazza az esszéistának értékeit." Az esszéista, tehát a keresztelô, aki a saruját sem méltó megoldani annak, akirôl prédikál. Másképpen: elôfutár.
Van azonban ennek az egyszerû tételnek egy megdöbbentô következménye. Tekintsük az összes halmazok "halmazát"! Nyilván ennek a hatványhalmaza nagyobb számosságú, mint az eredeti, ahogyan azt az imént igazoltuk, csakhogy az összes halmazok halmazának hatványhalmaza szintén halmaz, minekutána ott van az összes halmazok halmazában. Azt kaptuk tehát, hogy egy részhalmaz számossága nagyobb az eredeti halmaz számosságánál, ami lehetetlen. Ez a paradoxon, mely a századelôn megrengette az egész matematikát, nem más, mint egy indirekt bizonyítás arra, hogy az összes halmazok halmaza már nem alkot halmazt, hanem valami egészen más dolgot, de hogy micsodát, azt egyelôre ne firtassuk.
Már Einstein is foglalkozott a kvantumteleportálás lehetôségével, bár szerinte elfogadhatatlan volt az a magyarázat, miszerint a részecskék viselkedése csak a véletlen törvényszerûségeivel írható le. Einstein, Podolsky és Rosen közös értekezésben írták le a Bohr-féle valószínûségi értelmezés megcáfolását, melyet késôbb csak EPR-paradoxon néven illettek.” Kisebb kaliberû emberek esetében egy „no, ez nem ment” sóhajtás meg egy vállrándítás lett volna a dolog vége, az ô esetükben azonban megszületett az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon: mégis a Koppenhágai Iskolának van igaza! Ennek ellenére a paradoxon alkalmasnak bizonyult (kigondolói akaratától függetlenül és utólag) a kvantumteleportáció kivitelezésére, és elvileg megnyitotta az utat a kvantumszámítógépek tervezése irányában. Mindez Kolumbusz Kristóf híres tengeri útjának eredményére emlékeztet: bár nem Indiába jutott, mégis nagy fölfedezést tett.
A fizika törvényeit megcsúfoló utóbbi konstrukció természetesen csak elképzelés maradhat, annál is inkább, mivel a mûvész figyelme a 70-es évek elején átmenetileg a lehetetlen problémák megoldása felé fordul. Például történelmi jelentôségû (fiktív?) sakkjátszmák rekonstrukciójába fog - a munkásmozgalmi avantgarde Lenin és a mûvészeti avantgarde Tristan Tzara zürichi játszmája -, ahol egy minden tekintetben objektív lejegyzési mód (a sakkírás), s vele szemben a dokumentáció teljes hiánya képezi a felállított paradoxon magvát. Hasonlóan lehetetlennek bizonyuló feladat elé állítja az Erdély Miklóssal és Major Jánossal közösen készített mû, a "Major János kabátja", hiszen már Marcel Duchamp felismerte, hogy a ready-made feltalálása óta egyszerûen kizárt dolog mûvészeti kontextusban "jelentés nélküli" tárgyat feltételezni. A paradoxon-problematika összegzése egyetlen, szintén ready-made-ként alkalmazott (vagyis kész formában átvett) logikai ítélet: "Franciaország jelenlegi királya bölcs" (1972). A tisztán konceptuális természetû munkák között azonban ellenpéldát is találhatunk, melynek ellentmondásos mivolta éppen abban rejlik, hogy egy szinte megvalósíthatatlannak látszó, tehát fikcióként feltüntetett vállalás ironikus szinten ugyan, de mégis realitásnak bizonyul: a kijelentés, "Ennek a mondatnak minden betûjét más írógéppel írtam", Jovánovics esetében csakugyan igaz.
A globalizáció azonban egy paradoxonra épül, ami lehetôvé teszi, hogy ezen a nagy capitaly-n keresni, (mondhatnám kaszálni) lehessen: ez a paradoxon abból ered, hogy bár globális lett a gazdaság, a feltételek mégsem teljesen azonosak a világ minden pontján. Mindig maradnak különbségek, és ezek mozgatják az üzletet. Igaz, hogy a szingapúri vagy tokiói tôzsde elektronikusan össze van kötve a londonival vagy a New Yorkival, tehát azonos pillanatban, real time tudják, hogy mi történik, de mégis a különbségek a fontosak az üzlet számára. Az egyes központok valuta-, értékpapír- , kötvény-. árfolyamai között olykor csak egy-két cent a különbség, de azt az egy-két százalékos vagy egy-két tized százalékos különbséget hatalmas haszonnal lehet megjátszani.
Dürrenmatt rendetlenség által uralt, zûrzavaros, kaotikus világot ábrázol. Hôsei - a vak herceg, Akki, Möbius, Romulus - "mind bátor emberek. Szívük mélyén helyreáll a felborult világrend" (Dürrenmatt Arckép helyett címû írásából). A rendetlenség tehát az egyéni szabadság létezésének zálogává válik, Dürrenmattnál az egyén lehetôséget kap a helytállásra. De a moralista írói magatartású Dürrenmatt tanításának egyik alapköve, hogy "közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg" és "közös ügyeink egyéni megoldására minden kisérlet hiábavaló" (A fizikusok címû drámájához fûzött híres 21 pontból). A paradox gondolkodásmód a világot feloldhatatlan ellentétekben látja. A paradoxonban a valóság tükrözôdik, tehát csak látszólagos ellentmondást jelent. Mindenesetre eltér a szokásos gondolkodástól, hiszen meghökkentô hatást kiváltó logikai ellentétekben látja a világ lényegét és ábrázolja a polgári világ válságjelenségeit.
A figurák legtöbbször paradoxonnal jellemezhetôk, a paradoxon módszere teszi átélhetôvé az idea maximálisan éles megjelenítését a karakterben. Dosztojevszkij sajátos mítoszteremtést folytat a regényeiben. A mûvek "rejtett mítosza" (a szüzsé mitikus-ideológiai szintje) nem csupán modernizálja vagy aktualizálja a pogány, ószövetségi, evangéliumi mítoszt, a középkori vita-(zsityije)irodalom legendáit, hanem éppen ellenkezôleg, Dosztojevszkij alkalmi mítoszokat alkot regényei számára. Ezek az okkazionális mítoszok a múlt mítoszainak és legendáinak merészen megformált szabad parafrázisát jelentik. A munka kezdeti szakaszában az író felhasznál eredeti élô személyektôl, "prototípusoktól" származó adatokat, de aztán a szüzsé és a karakterek filozófiai szimbolizáción esnek át, amely szinte mindig átalakítja az eredeti fabulát a "rejtett mítosznak" megfelelôen.
A világagyban való jelenlét azonban olyan kulturális külkapcsolat, mely a goethei világirodalom-értelmezés szerint kulturális export- és import egyszerre. Problémásabb, hogy képesek leszünk-e kulturális exportra, azaz a magyar kultúrát érdekessé tudjuk-e tenni, hogy bennünket is megkeressenek. Erre az esély - különös paradoxon - minél nagyobb a lehetôség az informálódásra, annál kisebb. És minél inkább tért hódít az Internet, annál nehezebb egy kis nemzetnek a saját kultúráját elfogadtatni, vonzóvá tenni. Egyszerû technikai okok miatt is: fizikailag bejárhatatlan az Internet világa. Ez a néhány éve mûködô csodamasina máris (sok)milliós nagyságrendû elôfizetôt tud magának, speciális professzionális keresôprogramok léteznek, amelyek ezt a világagyat megkísérlik elôfizetôk szerint regisztrálni, kvázi telefonkönyvet készíteni. Hogy valamennyi figyelmet szenteljenek kultúránk bármely részének is, az ország egészének kell önmagát úgy menedzselnie, hogy fölkeltse az érdeklôdést. Némely nyugati közgazdászok szerint egy adott ország fejlôdését nem gazdasági háttere határozza meg, hanem mentális készültsége. Tehát elhiszi-e magáról, hogy valamit meg tud megcsinálni - mert ha igen, akkor képes lesz rá.
A polgárok nagyon ellentmondásosan viselkednek Európával szemben. Felhánytorgatják neki, amit nem csinál, úgy tûnik kívánatosnak tartanák bizonyos dolgok megvalósulását, ugyanakkor pedig rettegnek a következményektôl. Ez az európai paradoxon. Van az az Európa, amit az emberek akarnak, ami nem ugyanaz az Európa, ami megvalósulóban van, és fôként nem egy lehetséges európa modell. Amikor Európa cselekszik, cselekedetei nem mindig fedik azokat az álmokat, amik kezdetben éltették. Ezek a finoman ellentmondásos viszonyulások azok, amik olyan nehézzé teszik a nagy európai vállalkozást.
A humanizmus az emberi értelmet mindenek fölé helyezi, ezzel jó kiindulási pontot ad a természettudományos és technikai fejlôdésnek. Ezzel érdekes paradoxon jön létre: a humanizmus "vallása" a gépek imádatához vezet. Az életünknek annyira szerves tartozékaivá váltak a gépek, az autótól a komputerig, hogy már rövid ideig is nehezen bírjuk ki nélkülük. Azért, hogy egyre korszerûbb példányokra cseréljük ki az elavuló régieket, hajlandóak vagyunk arra, hogy sokat dolgozzunk, lemondjunk a pihenésünkrôl is. Mi ez, ha nem kultikus tisztelet? A tárgyak imádatának elgondoztató példája az, hogy némelyek a neutron bombát azért tartják igen jó fegyvernek, mert az csak (!) az élôlényeket pusztítja el, az építményeket és a gépeket megkíméli.
Reklám paradoxon: Minél több pénzt fordítasz reklámra, az ügyfelek annál bizalmatlanabbak költekezô cégeddel szemben, viszont ha kevés pénzt fordítasz reklámra, akkor az ügyfelek el sem hiszik az üzletkötôknek, hogy létezik társaságod.
Russell két fô gondolatáról még érdemes megemlékeznünk. Az egyik a típuselméleti paradoxon. Ez a halmazoknak olyan rendszerére épül, amelyben pl. A halmaz magában foglalhatja B halmazt. Ekkor B elemei A-nak is elemei, ám az nem igaz, hogy A minden eleme B-nek is eleme. Vannak halmazaink továbbá, amelyek önmagukat elemként tartalmazzák, és vannak, amelyek nem. De kérdés, hogy az a halmaz, amely önmagát nem tartalmazó halmazok halmaza, hova tartozik? Amirôl nem lehet beszélni az a megismerô szubjektum (mert a tények megismerésekor nem a világ része), maga a logika (mert kijelentései tautológiák, nem mondanak semmit - ahogy a matematika sem). Ám a Tractatus paradoxonra épül: az etikum, a metafizikum kérdései kimondhatatlanok ugyan, mégis jellemzôek ránk, nyomasztanak, ösztökélnek minket. A kimondhatatlan, a rejtély, a misztikum létezik, megmutatkozik, csak nem közölhetô. S habár a filozófia a természettudományos kijelentések kimondására kell hogy szorítkozzék, mert ez az egyedüli szigorú módszer, a Tractatus célja mégsem ebben áll (hiába ez foglalja el a szöveg tetemes hányadát), hanem abban, hogy aki egyszer végigolvassa és végiggondolja az itt leírtakat, aki megérti Wittgenstein tételeit, értelmetlennek fogja ítélni magát az írásmûvet.
Itt van a káosz, amely makacsul ellenáll mindenfajta elôrejelzésnek és számításnak - a hosszútávú, részletezô stratégiai tervezésnek úgy tûnik befellegzett, de van helyette "víziókon alapuló vezetés" és paradoxon-menedzsment. Megérkeztünk a Káosz Peremére.
A káosz tehát olyan szabálytalan (véletlenszerû) viselkedés, amelyet teljes egészében szabályok (törvények) irányítanak. Zavaró paradoxon, valóban. A véletlenszerûség abban nyilvánul meg, hogy az ismert determinisztikus törvények ellenére sem tudjuk egy kaotikus rendszer viselkedését hosszútávon elôrejelezni, mert a kaotikus mozgás önmagát sohasem ismétlô, aperiodikus mozgás.
A body art és a performance-ok így céllá változtatják az eszközt és autonóm státust biztosítanak a közvetlen cselekvésnek és azoknak a programoknak, amelyeknek fizikai tárgyuk nincs ugyan, de van értelmük. Az értelem kiteljesedése így összefügg az állandó termékek hiányával. Ez a látszólagos paradoxon a body art lényege, amely oly mértékben tágítja a jelentések spektrumát, amennyire megtisztítja a cselekvést konvencionális tárgyaitól. A body art és a performance-ok, mint céllá vált eszközök, megragadó és röpke emberi jelenlétként érzékelhetôk.
Bölcsészkari tanárom egyik kedvenc mondása szerint az élet végtére is egy paradoxiális jelenség: arra születünk, hogy meghaljunk. Úgy gondolom, hogy ehhez hasonló - elnézést: talán kevésbé bölcs - paradoxonokat, azaz egymást csak látszólagosan kizáró ítéleteket a köztársaság állapotáról is megfogalmazhatunk.
Ellentmondások, paradoxonok. Technikák és mások, amiknek nem szabadna mûködniük, de mégis néha mûködnek. Kulcs kifejezés: "Ha paradoxon, akkor valószínûleg igaz." A valóságban vannak csavarok és hibák, megadva mágusoknak (esetleg alvóknak) az esélyt, hogy "keresztülosonjanak" és megússzák. A Technokrata valóságban vannak kis lyukak, amiket okos feltalálók kihasználhatnak. A hátulütôje mindennek, hogy vannak dolgok, amikre senkinek nincs szüksége, mégis vannak: Paradox, Martalócok stb.
A paradoxon légköre eloszlatható az én fogalmának körültekintô értelmezésével, állítja Dennett. Köztes álláspontként értelmezhetjük az ént egyfajta absztraktumként is, melynek a létezését nem befolyásolja megfigyelhetetlensége. Végül is a gravitációs középpontok is léteznek – noha nem észlelhetok. De vajon az "elméleti entitások” olyan értelemben léteznek, amilyenre az én létezésének kérdése vonatkozik? Nos: az én Dennett szerint is absztrakció, azonban másféle, mint a gravitációs középpont.
A demokratikus közösségek igényeit kielégíteni képtelen piac a túléléshez elengedhetetlen önszabályozásra sem képes többé. Képtelen kitermelni a monopólium-vírus és a saját természetében rejlô végletes mohóság elleni védekezéshez szükséges antitesteket. A piac saját természetének kiszolgáltatva annyira "legyengül", hogy végül nem csak az árutermelôktôl, de a fogyasztóitól is megszabadul; pedig a kettô - amint azt Henry Ford felfedezte - tulajdonképpen egyet jelent. Ez tehát a McVilág-paradoxon: lerombolja a fogyasztók anyagi bázisát, amire pedig szüksége van ahhoz, hogy termékeit versenyképes áron adhassa el; túltermelést és alacsony munkahelykínálatot produkál, nem vévén észre, hogy ezek szorosan összefüggenek.
Charles Perrow bevezette a "normális véletlenek" (normal accidents) fogalmát (Perrow 1987). Perrow empirikusan is és teoretikusan is kimutatta, hogy a high-risk technology területén nem létezik abszolút biztonság; álláspontja szerint az atomerômûvekben s más, hasonló technikai rendszerekben már nem lineáris - azaz elvben tökéletesen leírható és tervezhetô - folyamatok zajlanak, és a komplex kölcsönhatások és visszakapcsolási mechanizmusok miatt kikerülhetetlenül jelentkeznek ún. "rendszerbalesetek". Ezek az elôre nem látható hatások, folyamatok, események nem vezethetôk vissza speciális gazdasági vagy társadalmi körülményekre, s nem akadályozhatók meg különféle biztonsági intézkedések bevezetése által. A horizonton megjelenik egy, a modern technológiai fejlôdésre jellemzô paradoxon: minél inkább növelni szeretnénk a komplex rendszerek biztonságát, annál inkább növelnünk kell komplexitásukat; azaz közvetve mi magunk járulunk hozzá ellenôrizhetetlenségükhöz. Wildavsky klasszikus megfogalmazása szerint a modern technológia világában a biztonság és a bizonytalanság kéz a kézben járnak (Wildavsky 1988).
A konvencionális szintek meghaladását meg kell elôzze annak birtoklása: az erkölcs meghaladását az erkölcsösség, a gondolkodás meghaladását a folyamon átsegítô élô gondolat, és a tudat visszatérését a mindenre kiterjedô tudatosság. Mindennek azonban olyan természetesen és “könnyen” (szahadzsa) kell történnie, ahogy a víz a vízzel elvegyül.
Megkötve a tudat tíz irányba vándorol,
felszabadulva mozdulatlanságban idôzik.
Nézd a tevét, s e
paradoxon
azonnal nyilvánvalóvá válik.
Szaraha-páda D. 45.
Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra, hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el öngyilkosságot. E szabály hátterében a következô meggondolás lappang: Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erôvel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erô, és elôbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá. Ezért aki a kétségeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életbôl, mert sejti, hogy a dolgok közeledô jóra fordulásáról mond le.
Összefoglalva a fenti paradoxonokat azt találjuk, hogy a létezés állandó és változó, analóg (folytonos) és diszkrét (kvantált), idôbeli és idôtlen, abszolút és relatív, üres és teljes, semmi és minden. Egyszerre. Csupán a vizsgálódásom nézôpontjától függ, melyik paraméterét látom. Egyben ez teszi lehetôvé a számomra azt is, hogy kétségbe vonjam a saját létezésem tényét (létezés van is meg nincs is). Ezért kellett a filozófiai rendszerünk felépítéséhez elôször axiomatikusan kijelentenünk az egyik (rekurzív) paramétert: a létezés van, hogy elindulhassunk a kifejtésben, majd visszajussunk ugyanoda.
 
EGÉSZSÉG BLOG
Friss bejegyzések
2023.12.20. 00:00
2019.03.15. 00:00
2019.02.18. 00:00
Friss hozzászólások
 
Tanúlságos
 
Zenés klippek
 
Meditáció
 
Kristálytitkok
 
Linkek
 
KÉPTÁR
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Számláló
Indulás: 2007-08-19
 
Háttérzene
 

 - S Z E R E T E T - K Ö S Z Ö N E T - H Á L A  tartja egyben az Univerzumot (még)


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre