Még odakint már pereg a jég
Havas faágakról csillog a fény
Erre a tél szava lázasan remeg
Majd egy emlékkép tűnik elém.
Női arc, halvány szép emlékkel
Egy tiszta szív könnyű lélekkel,
Gondtalan, tökéletes szépséggel
Hajad fürtjei huncutul simulnak
Angyalian csillognak szép szemeid
Mosolyodat érzékiség szegélyezi
Szívdobbanásod izgatóan hatnak.
Időnk, mint végtelent a medre,
Beszippant a csendes tökélybe.
Lágyan, hangtalan körülölelve,
Vakon elvezet a messzeségbe.
|