Az éjszaka sötétje lassan elvonul.
Még az álom határán lebegek.
A csend ölelésében, kicsit
Magam vagyok.
Aztán lassan, lassan ébredezek.
Hallom az eső zaját.
Csipp-csepp kopog az ablakon.
S a takarom melegében.
Félig ébren, de még álmodom.
Lassan tűnik a sötét.
A hajnal szürkesége dereng már.
Ébredezik a világ.
Csip-csepp, a csepegést hallgatva.
Eljött a reggel, s vele
Egy újabb nap, mi rám vár.
Korin
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum