ÉLETÜNKRŐL   Dr. Czakó Kálmán Dániel

Hét kocka van.
Az elsőt nem tudom.
A második: utak és messzeség.
A harmadikban katonák.
A negyedik kockában mi vagyunk.
Az ötödikben: éhség és kenyér!
A hatodik kockában csönd van.
A hetedik kockát nem ismerem.
(Pilinszky János: KZ-oratórium)

Az ember Homo Sapiens, azaz „bölcs ember” neve szerint. A rendszertanban önmagunknak adott bölcs jelző valóban kitüntető. Elgondolkozhatunk azon, hogy vajon tények megállapításaként vagy reményeink megfogalmazásaként született-e meg a megjelölés.
Az ókori Kelet minden kultúrnépét jellemezte a bölcsesség keresése. Bölcsességirodalmi gyűjteményeket hagyott ránk Egyiptom és Mezopotámia. A hét bölcs az antik Görögországban legendás alaknak számított. A Biblia lapjain számtalan bölcsességirodalmi utalást olvashatunk. E ránk maradt bölcsességnek gyakorlati jellege van: arra tanít, hogy az ember okosan viselkedjék, és ezáltal boldoguljon az életben is. Mindez bizonyos világszemléletet hord magában és elvezet erkölcsi szabályok
kidolgozásához is. A VI. századi Görögországban ezek a meggondolások inkább spekulatív jellegűek voltak, és a bölcsesség filozófiává változott. Az embrionális állapotban lévő természettudományok és a lassan fejlődő technika mellett a bölcsesség fontos elemévé vált a civilizációnak és lett az ókori humanizmus egyik forrása.
Napjainkban a transzcendentális, a tapasztalati világ dolgaival kapcsolatos okosságon túl lévő, az élet értelmére vonatkozó bölcsességet pontosabban kell értelmezni. Megismerni a Forrást, megismerni a Célt, ez az igazi tájékozódás kezdete. A bölcsesség a Végtelen megsejtésével kezdődik, melynek hatására az ember átérzi kicsinységét, és megilletődve, félelemmel eltelve ismeri fel helyzetét. Ezek után azonban, felismerve a Végtelen igazi természetét, megszűnik a félelem, és inkább bizakodás tölti el az embert,
miközben hétköznapi teendőit a tőle telhető teljességgel látja el. A bölcsesség jelölésére szolgáló yd' szó ugyanazt jelenti a Bibliában, amire ma is hivatkozhatunk. Eszerint megismerni valamit annyit tesz, mint létének tartalmát megtapasztalni: így ismeri meg az ember a szenvedést, a háborút, a békét, a jóságot, stb.. Az ilyen megismerés mindig mélyreható változásokat hoz magával, elkötelezettséget eredményez. Megismerni valakit, azt jelenti, hogy személyes kapcsolatba lépünk vele, s a legteljesebb megismerés éppen ezért a Végtelen megsejtésével kezdődik.
Az embernek intuitív képessége van, mérlegeli teendőit, ítéletet alkot végbevitt cselekedeteiről. Gyakorlati ítéletről van inkább szó, mint elméleti tudásról. A mindent átfogó, harmóniát teremtő felelős tevékenységre törekszünk; bölcsességre törekvésünkkel összhangban van, hogy tudásunkon alapuló útra lépünk.
A tudás sohasem öncélú. A tudás hasznosításában, továbbadásában mindig úton vagyunk. Egyik emberi célból egy másik emberi célhoz vezet utunk. Mindenki ráléphet a Végtelenig vezető keskeny útra. Vállalkozó lény az ember, aki a világot megismerheti, érvényesítheti akaratát, cselekvési területét kiterjesztheti. Ha kellő önismerettel tevékenykedünk, ha ismerjük emberi erőnk határait, a látható világban nem csalatkozunk, boldog emberi életet élhetünk.
 

A jelen
Múlt idő és jövő idő
Ami lehetett volna és az, ami volt,
Egy célba fut és az mindig jelen van.
(T. S. Eliot: Burnt Norton)

A megértés nem más, mint jobb érvek hatására a valóság új látásmódja, ráismerés valamire az új összefüggéseknek megfelelően. Minthogy a változás állandó kísérője életünknek, a jelen pillanat mindig a cáfolat lehetőségének tesz ki mindent: mind a válaszadót, mind a kérdezőt. Tiszta látásra, világos előadásmódra van szükség ahhoz, hogy a megértés létrejöjjön. A megértés a valóság megismerésében és közlésében valamiféle állandó tökéletességre való törekvést feltételez, melynek eredménye a tanár
részéről az értelmes gondolat és a világos előadásmód. A diák udvariassága a nyitott szellem, a figyelem, a megismerés szomjúsága. Hajlunk arra, hogy tagadjuk azt, amit nem tudunk megérteni. Ha tehát az Élet
ismeretére törekszünk, legyünk éberek, mert lankadatlan figyelemmel kell keresnünk az ismeretlen meghódításához vezető utakat. Mivel kicsinységünk, végességünk tudata is eltölt, inkább a Végtelen felé való megnyílásunk a legfontosabb. Egy emberöltő nem elég a teljes valóság áttanulmányozásához, de elég idő ahhoz, hogy megnyíljunk. Végül is, nem azért járjuk a földtekét, hogy elmúljon az idő, míg meg nem öregszünk. A lehetséges fejlődés mindenkié, ezért mindenkit közös felelősség sürget.
Az ifjúság ideje a tudás megszerzésének nagyszerű kezdete. S az ifjúság maga a szomjúság. - A szél is tud könyveket lapozni, de a gondolatok észrevételére csak az ember képes. Az aforizma szerint, a tudás forrásai mellett tétlenül elhaladni annyi volna, mint megálmodni egy ételt, s közben éhen halni. Ezért még a legegyszerűbb dolgokban is érdemes észrevenni a nagyszerűt, s a bonyolultabbtól sem kell visszariadni. Sokan mondják, hogy egyszerű, miközben zseniális dolgot látnak, s hogy túl nehéz, miközben
fáradozniuk kellene. Az emberi lét megadja a vélekedés sokféle lehetőségét, s a cselekvés idején szétválasztja a szorgalmasokat és azokat, akik nem akarnak továbblépni. A szorgalmasoknak mindig lesz egy érvük, ami miatt még érdemes küzdeni, a halogatók mindig fognak még egy érvet találni, amiért még nem tesznek meg minden tőlük telhetőt.
- A tudás útjára lépni szép dolog, az értelem teljes erejével járni rajta már az Élet ajándéka.
 

A jövő
Hogy elérj ahhoz, amit nem tudsz,
Olyan úton kell járnod, amely a tudatlanság útja.
Hogy tied legyen az, ami nem a tiéd,
A nincstelenség útján kell járnod.
Hogy elérj ahhoz, ami nem vagy,
Azt az utat kell járnod, hol nem találod magadat.
És amit nem tudsz, az az egyedüli, amit tudsz,
És ami a tiéd, éppen az nem a tiéd,
És ahol vagy, éppen ott nem vagy.
(T. S. Eliot: East Coker)

A balgaság dicséretéről, a tudatlanság tudásáról, már többen írtak. A tanult ember látja csak igazán, hogy mennyire kevés az, amit az emberiség tud, de csak ő az, aki megszerzett tudásával használhat is az embereknek. Amikor az nagyon bonyolultnak és nehéznek látszik, gyakran felkiáltunk: valami más
kell, 'az egyszerű szavak hiányzanak'.
- Úgy érezheted, hogy a ma kegyetlen, de a holnap a miénk. Tisztánlátásunk időről időre elhomályosulhat. Körülményeink lehetnek változatosak, boldogságunk mégsem állandó. Néha az egyszerű és nehéz egyszerre hozza meg a világosságot és a boldogságot. Az igazán értékes dolgok a maguk valóságában egyszerűek, tiszták, érthetők. Élni éppen az érték(ek) megőrzése, fejlesztése, továbbadása révén lehetséges. Élni annyit tesz, mint az értékes dolgot örömmel megtenni, s ha ez csak részben is sikerül, megtapasztalod, hogy az élet át meg át van szőve reménnyel és fejlődéssel.
Az életbe vetett bizalom az Alkotó, Teremtő tevékenységbe vetett bizalmat jelenti. - Ki tudja, mennyi érdekes dolgot tehetnénk feladataink végzése helyett. A boldogság, az emberi élet kiteljesedése, belső gazdagsága olyan út, melynek megszerzése a legizgalmasabb vállalkozás mindenki számára – s utunkon elindulhatunk. Erre lehetőségünk van, s ez az első bátorítás.
 

Bródy János: Alkotni születtünk
Alkotni születtünk, erre a Földre, S nemcsak megélni szép napokat,
Várakat emelni a hegytetőkre, Széles folyókra nagy hidakat.
Alkotni születtünk erre a Földre, Meghódítani a természetet,
Járható utakat hegyeken völgyeken, Gazdaggá tenni az életet,
Amit rakunk nappal, éjjelre leomlik,
amit rakunk éjjel hajnalra leomlik,
Átkozott vidék ez, Átkozott e táj,
Dolgozunk egész nap s mindhiába már!

Az Alkotás teszi az embert Emberré, Nem vagyunk mulandó tavaszvirág,
A mű amit Teremtő Akarat létrehoz, Istenné emeli az ember fiát.
Amit rakunk nappal, éjjelre leomlik,
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik,
Átkozott vidék ez, Átkozott e táj,
Dolgozunk egész nap s mindhiába már!
Nézzetek széjjel a Földön Testvérek, Láthattok megannyi világ csodát!
Alkotni születtünk erre a Földre, Munkával épül egy szép új világ.
Amit rakunk nappal, éjjelre leomlik,
Amit rakunk éjjel, hajnalra leomlik.
Amit rakunk nappal, éjjelre leomlik,
Amit rakunk éjjel, hajnalra leomlik.

Nem a felbuzdulás, hanem a kitartás termi meg a nagy műveket. Ugye hosszú ideig melegítik a vasat, míg izzani kezd? A legtöbb ember ahhoz, hogy célba érjen, sokszor hajlamosabb a nagy erőkifejtésre, mint a kitartó munkára. Okosságunk figyelmeztet, hogy saját tetteink tükrében látjuk magunkat a legjobban. Bátorító, lelkesítő, nagyszerű dolog az Élet szolgálatában mindent megtenni, amit csak lehet.
„Amíg a mag meg nem hal... Csak a mag halála szökken szárba és hoz termést. Életünkre és munkánkra egyaránt érvényes törvény ez. Ahogy a földműves munkájával és odaadásával „belehal” és „beletestesül” a kenyérbe, a művészi munka se éri be kevesebbel.
Minden valódi mű élet és halál evangéliumi szimbiózisában születik, amit más szóval ihletnek is nevezhetünk. Egyedül az, hogy a művész igenis belehal művébe, adhat egyfajta titokzatos életet munkájának.
Pilinszky János  Sárvár, 1979.”
Bármilyen nagyszerű is legyen, amit mások számára adunk, mindig lesz olyan, akinek nem ínyére való az. „Haydn, amint mesterművét, a Teremtést először adta (elő), a darab sokaknak nem tetszett. Mi ízesebb hús – így szól a virtuóz -, fácánnál? Mégis, két neme az embereknek nem eheti: a fogatlan, aki nem rághatja, s a rossz gyomrú, aki nem emésztheti.” Ezzel a kis mesével utal Fáy András arra, hogy igazi fogékonyságra van szükségünk, és legjobb szándékunk sem kap mindig elfogadtatást.
Annyi gazdagságot gyűjthet az ember a szívébe tanulmányai idején, hogy egész életét bevilágítja vele. - Amikor azután éjszaka veszi körül, akkor a jó élmények kis csillagokként felgyulladnak szívében. Minden jó szó meghozza gyümölcsét a kellő időben. Ezért a jó szó, jobb a legjobb adománynál. Hasonlóképpen minden jó olvasmány a maga idejében lesz erőforrássá.

- A tanulmányi évek gyökerei lehetnek keserűek, de gyümölcsei édesek. Igaz ez abban az értelemben is, hogy a javadra szolgáló dolgokat később teljesen megértheted, s minthogy oda tér vissza szívesen mindenki, ahol meggyógyult a próbatétel idején, a jóként megőrzött élmény később is gazdagodását fogja szolgálni. Rokonszenveden túl az is segít bizonyára, hogy minden emberhez hozzátartozol. Példájuk mutatja, merre haladj. A kereső lázad, s az ifjúság láza tartja normális hőmérsékleten a világot. Ne fakuljon meg soha szemed fénye, ne szürküljön meg soha érdeklődésed! Küzdj a nemesebbért, őrizd
erőnlétedet, tartsd magad edzésben! Szükség van Rád, mert Ember vagy. Talán nem lesz utad töretlen; lehet. De nézd csak a madár szárnycsapását, milyen szakaszos, mégis, a röpte folytonos. És nem is a szárnycsapás a fontos, hanem a röpte előre. Három dolog irányítja a világot – mondja a francia közmondás - : a tudományok, az élet ismerete és a helyes cselekvés. Ez a harmadik pedig magába foglalja a két előzőt. -
Mindenkinek megvan a maga hivatása. Minden hivatás nagysága abban van, hogy egyesíti az embereket, távlatai vannak. - Az emberi élet nem osztozik a letett szivar sorsával, mely saját hamvába hal. Az emberi személyiség gravitációs központja túlmutat az emberi erőfeszítéseken. - Az ember tengelye – mondhatnánk gerince – az a harmónia, mely tökéletes összhangba hozza őt saját magával, az emberi közösséggel, az egész természettel és valószínűen az egész világmindenséggel.
Ahhoz, hogy az ember útnak induljon, az egész világmindenségre szüksége van. Ahhoz, hogy naponként, itt és most tevékenykedjünk örömünkre és boldogságunkra, minden
adva van. A kertész más szemmel néz a gyógynövényekre, mint a költő, a sétáló vagy a földműves. Ez így van rendjén. A világmindenség polgáraiként otthon vagyunk ezen a Földön, és ahogyan kezünk ujjaitól sem várjuk el, hogy egyformák legyenek, ugyanúgy mindenki megtalálhatja a maga helyét, megőrizheti egyéniségét, sokszínűségét.
Amíg az ember fiatal, úgy érzi, hogy egész zenekar lakik a szívében: harsogó fuvolák, vonósok, pergő dobok. Mindig azt kívánd meg, ami becsületes munkával elérhető, s nem marad el semmi, ami lényeges. - Figyeld a tavasz érkezését! Sokan tapasztaltuk, hogy a természet választ ad kérdéseinkre a maga nyelvén. Megkérdeztem a mandulafát, hogy milyen az élet, megkértem, hogy beszéljen nekem az Életről. A mandula válasza a saját nyelvén ez volt: virágba borult.
A Mester feladata addig terjed, ameddig a növendéknek szüksége van rá. A tanár feladata addig szól, amíg a fiatal hajtás meg nem erősödik. A kis pálmafákat megerősíti a melléjük helyezett támasz, s ha megvastagodva erősebbek lesznek, már nincs szükségük ilyen segítségre. Ugyanígy, a tanulmányi évek alatt, mások oltalmazzák és segítik növekedésed, hogy egykor ne szorulj környezetedre, hanem te légy mások támasza! A székesfehérvári romkertben látható boltív részlete igen hasonlít az atomháború elleni
tiltakozás kis jelvényére. Szent István országában így hirdeti az ezeréves kő, az ember fölé boltozódó lehetőségeket.
Minden emberi hivatás gazdagabbá teszi az életet. „Amennyire látásom kitisztul, annyival tisztább fényű lesz lángom” - olvashatjuk Dante szavait az Isteni színjátékban. A feladatok és a hivatás lángja mindig együtt jár. Arany János szavai éljenek bennünk: „Nem gondolom azzal fénynek apadását: Egy fáklya tüzéről ha gyújtani mását.” Az életet gazdagító hivatás így adódik tovább, miközben feladatainknak teszünk eleget. - Bár nem érthetjük, mégis hordozói vagyunk az életnek; valamennyire pedig gazdái is, amíg tehetünk érte valamit.

*