Még odakint már pereg a jég

Havas faágakról csillog a fény

Erre a tél szava lázasan remeg

Majd egy emlékkép tűnik elém.

Női arc, halvány szép emlékkel

Egy tiszta szív könnyű lélekkel,

Gondtalan, tökéletes szépséggel

Hajad fürtjei huncutul simulnak

Angyalian csillognak szép szemeid

Mosolyodat érzékiség szegélyezi

Szívdobbanásod izgatóan hatnak.

Időnk, mint végtelent a medre,

Beszippant a csendes tökélybe.

Lágyan, hangtalan körülölelve,

Vakon elvezet a messzeségbe.