Megsebzett gyermek  

2015.09.07.

Hatalmas felhők vonulnak az égen,

Szelek a rendezők, ők irányítják  az égi képet,

Állandó körforgás ég és Föld között,

Álom vagy valóság ez az élet?

Játszmák és drámák közt nő fel a gyermek,

Tanulunk és fejlődünk,

a hosszú úton sérülünk.

A tüske befuródhat, mérgezhet,

Ami kihat későbbi életedre.

Ha ezt nem oldod fel,

Generációkon át cipelheted-e terhet.

Oh emberek, ha tudnátok a nyelvetek milyen fegyver?

Választhatsz, hogy ijjakat lövelsz a száddal,

Vagy szeretetet áramoltatsz?

Ijjak ellen dárdákkal védekezhetsz,

De mi értelme a békétlenségnek?

Nehéz a dolga az anyának,

Több gyereknek hogyan adhatja

ugyanazt a szeretet energiákat?

Száguldanak felettünk az évek,

Egyszercsak nem értjük szüleinket.

Kik eddig neveltek, most egymás ellen regélnek,

Miért van ez? Talán félnek, hogy hamarosan vége az életnek?

Ha mindig gyerekként tudnánk csodálni a világot,

Elfogadnánk mindent úgy, ahogy látunk,

nem akarnánk mindenkit saját képünkre formálni,

keretek közé beskatujázni.

Mernénk élni és a világnak  szeretettel megnyílni.

Feküdnénk a fűben felhőket csodálva,

Hallgatnánk a szellők lágy suhogását,

A falevelek csilingelő mozgását.

Észrevennénk mennyire gyönyörű e Világ,

Élveznénk egy csiga, vagy egy szitakötő társaságát.

Bármerre nézel árad a természetből a szeretet,

Mi emberek hogy valósítjuk ezt meg?

Csendet lelni önmagunkban,

Szánkkal csak a jót dicsérni,

Keresni mindenkiben a szépet,

És ezzel megszületne a szeretet,

Mely a legnemesebb érzések egyike.

Játsszunk egy jót,

Keressük mindenkiben csak a jót.

Merjünk élni és remélni,

A kis dolgoknak örülni.

Mindenkit elfogadni

és a szépet kihangsúlyozni.

Legyen örökké szeretet a szívekben,

Nyugalom és lelki béke mindenkiben.