|
Érzelmek viharos tengerén
Kata 2015.09.09. 18:15
Érzelmek viharos tengerén
Ingoványos területen járok,
süllyed a lábam,
érzem kontrol már nincsen,
minek az embereknek az érzelem?
Szeretünk, a fellegekbe járunk,
egyszer csak elválunk,
s szívünket összetörve sirdogálunk,
kívülről nagyon erősnek látszunk,
belül meg lelkünket csavarja hatalmas fájdalmunk.
Viharos óceánt megjártam,
Nyolc emelet magas hullámmal elbántam,
most az érzelmek hullámoznak, kavarognak,
örvénnyé formálódnak.
Örvénybe kerültem, kapálózok rendesen,
húz lefelé magával, elönt a félelem,
egy idő után minden értelmetlen,
feladom és az egészet elengedem,
ennyi volt az életem,
viszlát minden érzelem.
Húz az örvény, levisz a mélybe,
az érzelmek legsötétjébe,
kifáradva, teljesen feladva,
elengedem, vége minden,
meghalt az énem?
nélküle nem létezem.
A sors hirtelen megkegyelmez,
az örvény felemel és partra vet a tenger.
Kinyitom résnyire a szemem,
hatalmas fény, nem is értem,
biztos a Mennyországba kerültem.
Erőm összeszedve nézem mi történt velem?
Partra vetett halként fekszem a szikrázó napsütésben
Mégis élek, megmenekültem?
Érzelmek viharát átélve,
az elengedés kegyelme hozott ismét a felszíni világba.
Mikor a fájdalmak elmúltak,
rájöttem egy sokkal csodálatosabb helyre kerültem,
türkizkék simogató lágy hullámok,
ezerszinben pompázó természet,
a távolban hósipkás hegyek.
Mindenhol nyugalom honol,
madarak, pillangók, kis méhek,
kik élik vidám életüket,
őket nem befolyásolják az érzelmek.
Már értem miért kellett ennyit szenvednem,
örvény mely felkavart, változást akart,
amint elengedtem a ragaszkodást,
megnyílt egy új fényesebb világ.
Most már hálás vagyok a sorsnak,
mert megtanultam a régit elengedni
ezzel az újnak helyet adni.
Szivárvány a felhők felett,
ehhez viszont vihar kellett,
csodálatos ez a világ,
ha megtaláljuk mindennek az okát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum