A mandalafestő lány

Még igazgatja, még retusálja

De a lényeg már bele íródott.

Amit éjjeli álmában is látott

Ismerősére egyre jobban pászolt.

Minden mandala egy történet,

Olyan, mint egy műalkotás

Meg kell előtte tervezni,

Majd meditálva felvázolni

És megálmodni a részleteket.

                   Amit egyszer megalkottak lélekből,

                   Annak létezése már nem függ

                   Az emberi emlékezettől.

                   A mandalás lány nem akart érdemet,

                   Nem vágyott semmilyen hírnévre,

                   Nem kellett neki érte fizetség,

                   És nem óhajtott vele tetszelegni.

                   Minden alkotás történik valahol,

                   És minden műben történik valami.

                   Mindegyik itt történik a Földön,

                   A halhatatlan mű nem itt történik.

                   Az, beljebb, feljebb a lélekben,

                   Földanya, Ember és az Égivilág között.

                      S ami a műben van?

                  Az, ami az ember és Isten között történik.

                  Akkor is, ha senki sem tudja,

                  Akkor is ha senki sem látja

                  Isten emlékszik reá szívében,

                  Még akkor is, amikor egyszer,

                  A mandala elporlad, mint a homok.

                        köszönöm, Mandalás Lány!