Volt a városban néhány órákkal is foglalkozó szerelő, de inkább kocamester, akik nagy felhajtással és büszkeséggel szerelgettek, de kevés sikerrel. Mindig mérgelődtek a kliensek, mert leálltak az órák, vagy egyáltalán nem voltak pontosak. Idővel a templom tornyok órái is elromlottak, se nem volt senki aki értett volna ezekhez a magaslati szerkezetekhez. A református tiszteletes úr, hírdetést adott fel az újságban is, de a híveken keresztül is kérte, hogy keressenek egy ügyes órásmestert. Teltek múltak a hetek, talán hónapok is és a jelentkezők közűl senki sem volt képes megjavítani a hatalmas toronyórát.

Egyszer asztán átutazóban jött a városba egy sovány, kis alacsony emberke, szegényes öltözete miatt rá se néztek ez emberek. Egy tehetősebb polgári család ismerősi alapon befogadta pár napra, az udvarának hátsó épületébe.

Egyik nap a szállásadó aki befogadta az órásmestert, megmutatta a régi örökölt faliórákat, amelyekből egysem működött. A régi öreg órák, porosan, koszosan, szomorkodtak, a tornác falán, vagy a fészer egyik sarkában.

Megígérte  agazdának, hogy munkakeresés közben majd megjavítja őket. Az órásmester, csöndesen, a fészer egy világosabb sarkában, elővette az odadobott közel száz éves órát, s rövid szemle után, nekikezdett a javításnak.

Látván, hogy semmi sem hiányzik a szerkezetéből, szépen szétszedte darabokra, gondosan megtörölgette, megoljajozta s a megtisztított dobozba újra összerakta, s felhúzta. A 19.sz.ázadi óra elindult, sokáig figyelte, majd állítgatott rajta, a saját swejci zsebórájához igazítva. Hétvégére a családfőnek vendégei érkeztek. Az ünnepi ebéd után a nagy beszélgetések, borozgatások alatt, szóbajött az órásmester. A gazda behívta a házba, de a Ő nem jött üres kézzel. Hozta a teljesen felújított órát. A gazda rá sem ismert, szülei régi órájára, hisz a doboza is fénylett a tistaságtól s a repedések sem látszottak már. A nagy meglepetés pedig, hogy pontosan járt, mert az órásmester, két napig figyelte, hogyan működik az öreg asztali óra. A vendégek közt volt pont a református templom gondnoka, aki örömmel kérte fel a mestert, hogy javítsa már meg a toronyórát is!

Mivel állást nem kapott a mester, másnap a hetet azzal kezdte, hogy megismerkedik a toronyórával. Életében még ekkora szerkezettel nem volt doga, bár látott már toronyórákat közelről is, amikor még inaskodott, Erdélyország legjobb órásmesterénél. Az első napon, csak az óraszerkezet kitakarításásval, rozsdák lecsiszolásával foglalkozott.

Bizony, volt ott madárfészek, mindenféle szösz-mösz, egérrágta faágak, falevelek, és még rozsdás drótok is.