Elgondolkodtál-e azon, mi az értelme az Élet-nek, a bennünket körülölelő világnak?
Kevesen teszik ezt meg ebben a rohanó világunkban. Az évezred küszöbén számot kell vetnünk magunkban az élet nagy kérdéseiről s a ‘’-hogyan tovább?’’ -ról is.
Mindég a gyökerekből kell kiindulni, számunkra ez az eredetünket jelenti: őseinket, anyáinkat, apáinkat, az anyaföldet, melyen nemzetünk él, majd élő bolygónkat, a Földanyát s tágabb értelemben a fejlődő Univerzumot. A természet és a világegyetem fejlődési iránya, szerveződési formája adta meg a lehetőséget az élet kialakulásához, amikor a látszólag élettelen anyagból előhívta az organikus világot, amelyik ezután kigyújtotta az emberi tudatot. A tudat és a Lélek drámai változásokat hozott, ezek számunkra határterületek a tudományágak között. A tudomány hallgat a genezis legszembetűnőbb cselekedeteiről, s kifelejti a mindent összetartó Erőt. Az Univerzum eredetét vagy csak materialista módon, vagy ateista módon magyarázza, ez már nem elegendő. Mindent a Kolumbusz tojásával akarnak cáfolni, mi volt előbb Isten vagy a Világegyetem, na és mi volt Isten előtt? Mivel az Ember véges életű és nem tudja felfogni sem azt, hogy végtelen, sem azt, hogy örök, innen ered a kételkedő természetünk, ezért fejlettségi fokunk még csak a kezdetén jár! Mindnyájan megfeledkezünk arról, vagy nem tudjuk értelmezni, minden hit, vallás leglényegesebb közös tanítását, hogy „-Ti az én gyermekeim vagytok..” Ha felismerjük azt, hogy ez azt jelenti, mi részei vagyunk Istennek, amelyik nem más mint a Világegyetem a teljes Anyagával, Energiáival, s ez át van hatva a Lélekkel amelyik az összetartó erőt, és a fejlődés irányát határozza meg, akkor meg is találtuk a „Nagy egyesített elmélet” alapját. Ez kell, hogy legyen az alapja a tudósok és filozófusok által keresett egyesített elméleteknek.
Mindenki saját értelmi szintjén felfoghatja, hogy a természetet a tetteiből, eseményeiből lehet megismerni, beláthatjuk, hogy csodálatos képet alkothatunk az Univerzum akaratáról. Ez nem más, mint a fejlődés az egyszerűbből a magasabbrendűség felé ez adja meg azt az irányt is, amelyiket nekünk szigorúan be kell tartanunk, másképp mi itt e bolygón elpusztulunk. Az élet, ha rejtve is de jelen van a világegyetemben, másutt is és nélkülünk is létezni fog. Ha elpusztítjuk magunkat azzal, hogy elszakadunk a természettől, elveszítjük a lehetőségét annak, hogy velünk együtt fejlődjön a világ egyre magasabb szintek felé. Az Emberiség számára a legnagyobb csoda a tudat és az öntudat szinte ugrásszerű megjelenése, ezekkel együtt a lélek fejlődése fogja hozni a következő ugrást. Csak akkor nem fajzunk el a természettől és megtartjuk az Univerzum fejlődési irányát, ekkor megérjük az élet, az értelem, az érzések kiteljesedésének gyümölcsét. Mindezek által az embernek küldetése is van, ami nem a természet leigázásában és kiszipolyozásában áll. Nem az önző érdekek, anyagias világszemlélet kell vezéreljen.  Mindnyájan az élet oldalára való állásunkkal, meg az élettelen élővé tételével tudjuk fajtánkat kiterjeszteni a Kozmosz más térségeibe is. A XXI. században az Emberiség egységes társadalmi és öntudati formájára lesz szükség. Csak ez az egy helyes út létezik, amelyet az Univerzum akarata határozott meg.