|
Mesél a zilahi házikó
A dimbes-dombos Szilágyságban
A Meszes hegység katlanjában,
Ahol a svéd király is megszállt,
Volt egy zsindelyes tetejű házikó.
A Király utcai macskaköves út
Vitt el a sarkon álló vályogházhoz.
Egyszerű kis parasztház, nagy udvaron.
Ott laktak felmenőim, Papó és Izsike.
Nehéz időkben, egyszerű kis házikó,
Szorgalmas kezű gazdára utaló.
Mindenütt takaros rend látható,
Búbos-kemence duruzsolása hallható.
Erősen sütött már a februári Nap,
A csatornákon jégcsapok lógtak.
Sziporkázva szórták szét a fényt,
Gyerekkori emlékeket idézve fel.
A nagy udvar domboldali kertjéből
Három testvérpár szánkázott téli napokon:
Peti, Zsófi, Laji, Marika, Katyi és Tamás.
Néha mind összejöttek hóembert gurítani.
Boldogan ették a zsíroskenyeret, amiből
Maci kutyusnak is jutott egy kis morzsa.
A gyerekzsivajhoz hozzáröfögött egy disznó.
Mire a tyúkok is rákontráztak a kakassal.
Hatvan éves emlékkép erősödik bennem,
Sok más eseménnyel együtt, mint akkor,
Amikor még kissrác voltam, majd sulis diák.
A szegénységet boldog gyerekkor írta felül.
A Nap melegétől a jégcsapok gyorsan csöpögnek.
A leghosszabb jégcsap is lassan elfogy,
Mint az ember hullámzó élete, mely után csak
A sok színes emlék marad még egy darabig.
Békés, téli csönd borul a hófödte Zilahra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum