Megrezdül testem, már ébredek

Talán álmodtam s tévedek?

Látomásom volt az éjjel

Csillagok közt jöttem a fénnyel.

Mintha nálad jártam volna

Szárnyalva a messzeségben

Felhők felett, a nagyvilágba

Repültem hozzád vágtába.

Éreztem, most is vársz rám

Sóhajoddal s vágyakozással.

Mint virág tárod ki szirmaid,

Leszálló harmat után szomjasan.

Hajnalodik, lassan Te is ébredezel,

Rám gondolsz, szemeidet nyitod,

Én szerelmem fényét vetítem Rád

Mint fénykoszorút bontó napsugár.

Csillogó ajkaid kissé megnyitod

Kelyhedből áradó mézes csókod

Föléd hajolva lágyan ellopom,

S bennem kinyílik egy Lélekvirág.